Mitől lesz egy csapat jó?
Mitől lesz egy csapat jó?
Egy jó csapat nem homogén, nem olyan mint egy jó baráti társaság. A barátokat a közös érdeklődés, élethelyzet, hobbi köti össze, ők személyiségükben sokkal inkább hasonlítanak egymásra, mint egy munkahelyi csapat tagjai. A baráti társaság funkciója egészen más. Barátokkal kikapcsolódunk, lazítunk, a vidám, kedves, életteli énünk jelenik meg a nagyobb baráti összejövetelek során. Ebben az állapotban nagyon sokszor elsiklunk nézeteltérések felett, szemet hunyunk potenciális konfliktushelyzetek felett – mert most azért jöttünk, hogy jól érezzük magunkat, ez a „feladat”.
Rengeteg baráti társaságban viccelődnek a felek egy-egy fröccs mellett azon, hogy a másikkal biztosan nem tudnának együtt dolgozni. Minden munkahelynek megvan a saját közege, a szakmai elvárásai, amibe hol belefér az igazi, természetes énünk megnyilvánulása, hol nem. Egy barátom éppen nemrég elemezte nekem, hogy amikor urológusnőként belép a kórházba és felveszi a fehér köpenyt, teljesen át kell alakulnia szigorú és korrekt doktornővé, mert csak így tudja elvégezni a munkáját, így fogadják el a szakmai hozzáértését. De bármilyen orvosokról legyen szó, egy szakmai konzultációba nem fér bele a humor, a személyesség, hiszen ezek elviszik a hangsúlyt a témáról, és ezen az apróságon életek múlhatnak.
Más a helyzet például a fizikai vagy monoton munkát végzőknél, ahol a humor, a szellemi frissesség jót tesz a hangulatnak, az eredményeknek, mert feltöri a monotonitás útját, kihívással tölti meg az emberek mindennapjait. Itt jobb hangulatban jobb eredmények is születnek (hosszú távon! mert rövid távon a viccelődéssel telt percek alatt nem fogyott a malter).
A jó csapat jellemzői – mint minden – egyszerre relatívak és állandók. Relatívak, ha nagyon közelről vizsgáljuk őket (pl. milyen munkahelyi közegről van szó – orvosi vagy monoton fizikai munka?), és állandók, ha kicsit távolabb lépünk, és olyan fogalmakkal dolgozunk, mint például „a jó csapat igazodik az adott munkahelyi közeghez”.
Ha össze akarnám gyűjteni a jó csapat tulajdonságait, az első tétel biztosan az lenne tehát, hogy a jó csapat nem egyenlő a jó baráti társasággal. Az alapvető különbség, hogy más-más céllal hozzák létre – amiből az egyik csapat „kikapcsolódik”, éppen abba akar „bekapcsolódni” a másik, azaz a munka, a kötelességek, a feladatok világába. A baráti társaságokban a legritkább esetben szempont a hatékonyság, és ez ki is ütközik azokban a szituációkban, amikor mégis erre lenne szükség – például egy közös nyaralás szervezése mindig sokkal több konfliktussal terhelt, mint a barátokkal töltött hétköznapok.
A munkahelyi csapattársakat nem mi választjuk, a szakmai hozzáértés, tapasztalat hoz össze minket. Első ránézésre, elméletileg nem is lenne más dolgunk, mint erre az egy, szakmai területre, feladatokra fókuszálnunk, sőt olyan emberekkel karöltve, akik ugyanehhez értenek. Rém egyszerűen hangzik, nem? Akkor mi itt a probléma? – kérdezem én, és ami a gépelt betűkből hiányzik, de a hangomból nem, az az irónia.
Az az igazság, hogy gépek vagyunk, nem tudunk csak és kizárólag a feladatokra koncentrálni (persze van, akinek ez egészen jól meg), itt-ott meg-megszólal az igazi, emberi énünk. És a kutatások azt bizonyítják, hogy habár fejben tudjuk, hogy a kollégánkkal nem kell baráti kapcsolatot ápolnunk, mégis folyamatosan a jó emberi kapcsolatokra törekszünk. Számít, hogy jól kijöjjünk egymással, hogy tudjunk valamit a másik magánéletéről is, hogy ismerjük, lássuk a másik emberi oldalát. Mert innentől kezdve, ha már nem csak robotnak, gépeknek tekintjük egymást, ha már nem csak a hatékonyság a lényeg, akkor előbukkan a megértés, a tapintat, az előzékenység. Számos olyan segítő, emberi, baráti tett, ami nem csak jobb hangulatot teremt, hanem nehéz feladatoknál, problémák, konfliktusok, válság esetén még a hasznunkra is. Ami a legszebb az egészben az az, hogy amiről azt hinnéd, hogy haszontalan, időpazarló csevegés a folyosón jövet-menet, vagy kávézás közben, éppen ezek az emberi pillanatok fognak összetartó csapatot kovácsolni a kollégákból. Onnantól kezdve, hogy jobban megismerik egymást, a kollégák már nem csak hozzáértő robotok gyülekezetének tagjai, hanem a szó szoros értelemben egy összekovácsolt csapat tagjai.
A csapatépítő tréning tehát egy kovácsüzem.